Depigmentált, magas termetű, hosszú vagy középhosszú agykoponyájú, viszonylag nagyfejű típuscsoport, mely Észak-Európában a leggyakoribb. Markáns arcvonások, ívelt tarkó, magas és keskeny orr, magas és enyhén hátrahúzódó homlok, erős állcsont, vékony ajkak és hosszú lábak. A felső paleolitikumban kezdett kialakulni az Európában letelepedett Cro-Magnoni népesség révén. Mai formáját a keletről érkezett indoeurópai bevándorlók érkezése után érte el, kb. időszámítás előtt 5000-ben (pl. a Zsinegdíszes kerámia kultúra révén). A mai Kelet-nordikusok (Proto-nordikus, Észt-nordikus) a mai napig hasonlítanak azokra korai bevándorlókra, míg a széles arcú Dalo-fáli meg a Cro-Magnoni emberre. Keleten a Nordikusok általában magas koponyájúak, nyugaton inkább az alacsonyabb koponya jellemző. A Hallstatt-ot általában a legtipikusabb változatnak tartják. A Trønder gyakori Skandináviában, az Angolszász pedig Nyugat-Európában. A telepesek elterjesztették az egész világon (pl. Amerikában, Ausztráliában és Dél-Afrikában).