Depigmentált, magas termetű, hosszú vagy középhosszú agykoponyájú, viszonylag nagyfejű típuscsoport, mely Észak-Európában a leggyakoribb. Markáns arcvonások, ívelt tarkó, magas és keskeny orr, magas és enyhén hátrahúzódó homlok, erős állcsont, vékony ajkak és hosszú lábak. A felső paleolitikumban kezdett kialakulni az Európában letelepedett Cro-Magnoni népesség révén. Mai formáját a keletről érkezett indoeurópai bevándorlók érkezése után érte el, kb. időszámítás előtt 5000-ben (pl. a Zsinegdíszes kerámia kultúra révén). A mai Kelet-nordikusok (Proto-nordikus, Észt-nordikus) a mai napig hasonlítanak azokra korai bevándorlókra, míg a széles arcú Dalo-fáli meg a Cro-Magnoni emberre. Keleten a Nordikusok általában magas koponyájúak, nyugaton inkább az alacsonyabb koponya jellemző. A Hallstatt-ot általában a legtipikusabb változatnak tartják. A Trønder gyakori Skandináviában, az Angolszász pedig Nyugat-Európában. A telepesek elterjesztették az egész világon (pl. Amerikában, Ausztráliában és Dél-Afrikában).

Leírás: Észak-európai Alpesi altípus, mely Délnyugat-Norvégiában a leggyakoribb. Nevét a norvég "Strand" szóból kapta, ami tengerpartot jelent. Valószínűleg redukált Paleo-atlanti. Az ősi norvég foszna kultúra jellemző típusa volt. Nem túl gyakori és gyakran más típusokkal keveredett, azonban számos észak-európai népességnél megtalálható Nyugat-Finnországtól Svédországon, Dánián és Írországon át Izlandig.

Fizikai jellemzők: Világos vagy világosbarna bőr; egyenes vagy hullámos haj, mely általában barna vagy fekete és kevert színű szemek. Közép magasságú, endomorf. Rövid agykoponya, gyakran konkáv orr. Viszonylag széles és alacsony arc, viszonylag gyenge állcsont. Más Alpesi altípusokhoz képest kevésbé kerek homlok, oválisabb arc és magasabb termet.

 Leírás: Ősi északkelet-európai típus, ami a Kelet-nordikus és a Kelet-balti között áll. A finnugor nyelvű népekhez köthető, egykoron gyakori volt szerte Oroszországban. Napjainkban kisebbségi elemként fordul elő a kelet-finnek, mordvinok, komik (különösen Vaska környékén), marik, udmurtok és karéliaiak körében, de néha még az oroszok, nyugat-finnek, baltikumiak és még a számik között is előfordul. A típus néhány reliktum népessége megtalálható Szibériában.

Fizikai jellemzők: Sápadt bőr; vöröstől a fehéres szőkéig terjedő egyenes haj. Világos, gyakran vízkék szemek. Viszonylag magas, ektomorftól mezomorfig terjedő szögletes testalkat. Az agykoponya rövidebb, mint más Nordikus altípusoké, általában a középhosszútól a rövidig terjedő; egyenes orr, mely viszonylag magas és az arcsíkjából kiálló. Viszonylag finom arcvonások, egyenes homlok és kevésbé hangsúlyos orr.

Leírás: Indobrachid változat, amely morfológiailag és földrajzilag a nyugat-brachid és kelet-brachid között van, de egy kissé mégis eltér tőlük, feltehetőleg az Alpesi típusokkal való keveredés által. A többi Indobrachid változathoz képest magasabb. Napjainkban leginkább Uttar Prades, Dél-Nepál, a Gangesz-síkság, a Dekkán-fennsík és Közép-India más részein gyakori, egészen Oriszáig.

Fizikai jellemzők: Középbarna bőr; egyenes vagy hullámos haj. Viszonylag magas, endomorf ektomorfig terjedő testalkat. Viszonylag rövid agykoponya. Gyakran középhosszú orr, kissé szélesebb és gyakrabban konkáv, mint a Nyugat-brachid esetében. Emelett magasabb a koponyaboltozata is.

Leírás: Az Indobrachid és az Iráni keveredéséből egy viszonylag frissen kialakult típus. Gyakori Pakisztánban, Iránban és Afganisztánban; keleten Indiáig és nyugaton Törökországig fordul elő. Legmagasabb arányban a beludzsok, brahuik, patánok, tarinok, dehwárok, pastuk és jagbonik között található meg, de időnként még a perzsák, kurdok, beduinok és szamaritánusok között is. Még kevésbé stabilizálódott típus.

Fizikai jellemzők: Világos vagy középbarna bőr; egyenes vagy hullámos barna vagy fekete dús haj. Viszonylag magas, endomorftól ektomorfig terjedő testalkat. Rövid vagy középhosszú agykoponya, viszonylag kis fej. Az arc síkjából kiálló, hosszú orr. Viszonylag széles és magas arc. Koponyája nem olyan magas, mint az Indidnek és az Iráninak.

Leírás: Észak-nyugat európai típus, mely hasonló a Tronder-hez, de erősebb nála a Hallstatt nordikus hatás. Az ókori germán törzsek közül az  anglik, a szászok és a juták jellemző típusa volt, akik az 5. században hódították meg Britanniát. Napjainkban Kelet-Angliában a leggyakoribb, ugyanakkor nemritka még Frízföldön, Északnyugat-Németországban, Nyugat-Dániában, valamint Észak-Franciaország és Írország egyes részein se.

Fizikai jellemzők: Sápadt bőr; egyenes vagy göndör haj, mely gyakran szőke, esetenként vörös vagy barna; világos vagy kevert színű szemek. Viszonylag magas, ektomorftól mezomorfig terjedő testalkat. Középhosszú agykoponya; a Tronder-hez képest keskenyebb arc és kerekdedebb vonások, ugyanakkor a Hallstatt-hoz képest robosztusabb arcvonások (pl. kiemelkedőbb arccsontok). Arcsíkjából erősen kiálló orr, magas homlok.

Leírás: Nyugat-szibrid altípus, amely különösen az Ob-folyó völgyében gyakori az ott élő hanti és mansi népcsoportoknál. Néha megtalálható az Altájban és Hakaszföldön. A zord szibériai éghajlat miatt ez a típus sose volt nagy lélekszámú.  

Fizikai jellemzők: Világosbarna bőr; egyenes hullámos, általában barna, de olykor vörös, szőke vagy fekete haj és kevert színű szemek. Alacsony, endomorf. Középhosszú agykoponya, közepesen kiálló és esetenként húsos orr (különösen a nőknél). Egyes egyének arca lapos. Átlagos szőrzet mennyiség, az arccsont és a felső szemhéj redői erősek. Nagyon vékony ajkak.

Leírás: Magreb térségének legrövidebb agykoponyájú típusa, amely morfológiai hasonlóságot mutat az Alpesivel és kisebb mértékben az Armeniddel és a Berberrel. Valószínűleg nem közvetlen rokona az Alpesieknek, de egy hozzájuk hasonló adaptáció eredménye. Az Algéria és Tunézia területén fekvő Atlasz-hegységben gyakori. Dzserba szigetén él egy helyi alváltozata. Ritkábban Líbiában, Egyiptomban és Marokkóban is megtalálató.

Fizikai jellemzők: Világosbarna bőr; egyenes vagy hullámos barna vagy fekete haj; általában sötét, néha kevert színű szemek. Közép magasságú, endomorf. Viszonylag rövid agykoponya, egyenes vagy konvex orr. A többi Alpesi változatnál markánsabb arcvonások, mélyen ülő szemek.

Leírás: Kelet-nordikus változat, mely gyakori a Balti államok partvidéki régióiban. A Kelet-nordikus utólsó fellegvára, elterjedési területe nagyrészén mára kisebbségi típust alkot. Szerepet játszott a Balti és a Tronder kialakulásában. Legtisztábban a nyugat-finneknél és a nyugat-észteknél található meg, de jelen van még a lettek, litvánok, oroszok, lengyelek és a belaruszok között, ugyanakkor Svédországban él a Halsingland alváltozata.

Fizikai jellemzők: Sápadt bőr; egyenes, általában szőke haj; kék vagy szürke szemek. Magas, mezomorf. Középhosszú agykoponya, magasabb és nagyobb koponyája van, mint a Hallstatt nordikusnak. Az arc és a fej kissé szélesebb, általában hosszú, magas és egyenes orr, magas homlok és erőteljes állcsont. Robosztus arcvonások.

Leírás: Ősi közép-európai típus, amely a szlávok előtti (preszláv) népekhez köthető. Gyakori a lengyelek és a nyugat-ukránok között, különösen Volíhniában, Galíciában, Podóliában és Varsótól keletre. Továbbá megtalálható a Balkánon, a cseheknél, szlovákoknál, osztrákoknál, németeknél, oroszoknál, továbbá a finneknél is. A Szudéta, a Duna-völgyi és a világosabb pigmentációjú Visztulai típusok hasonlóak és talán altípusainak tekinthetők.

Fizikai jellemzők: Világos bőr; egyenes vagy hullámos barna, ritkán szőke haj, valamint barna vagy kevert színű szemek. Viszonylag alacsony, endomorftól mezomorfig terjedő testalkat rövid végtagokkal. Középhosszú, néha rövid agykoponya; kis, tojásalakú fej.Gyakran nyomott, konkáv orr. Viszonylag alacsony, széles arc kiemelkedő járomívvel.