Leírás: Az Indobrachid és az Iráni keveredéséből egy viszonylag frissen kialakult típus. Gyakori Pakisztánban, Iránban és Afganisztánban; keleten Indiáig és nyugaton Törökországig fordul elő. Legmagasabb arányban a beludzsok, brahuik, patánok, tarinok, dehwárok, pastuk és jagbonik között található meg, de időnként még a perzsák, kurdok, beduinok és szamaritánusok között is. Még kevésbé stabilizálódott típus.

Fizikai jellemzők: Világos vagy középbarna bőr; egyenes vagy hullámos barna vagy fekete dús haj. Viszonylag magas, endomorf vagy ektomorf alkat. Rövid vagy középhosszú agykoponya, viszonylag kis fej. Az arc síkjából kiálló, hosszú orr. Viszonylag széles és magas arc. Koponyája nem olyan magas, mint az Indidnek és az Iráninak.

Leírás: Észak-nyugat európai típus, mely hasonló a Tronder-hez, de erősebb nála a Hallstatt nordikus hatás. Az ókori germán törzsek közül az  anglik, a szászok és a juták jellemző típusa volt, akik az 5. században hódították meg Britanniát. Napjainkban Kelet-Angliában a leggyakoribb, ugyanakkor nemritka még Frízföldön, Északnyugat-Németországban, Nyugat-Dániában, valamint Észak-Franciaország és Írország egyes részein se.

Fizikai jellemzők: Sápadt bőr; egyenes vagy göndör haj, mely gyakran szőke, esetenként vörös vagy barna; világos vagy kevert színű szemek. Viszonylag magas, ektomorftól mezomorfig terjedő testalkat. Középhosszú agykoponya; a Tronder-hez képest keskenyebb arc és kerekdedebb vonások, ugyanakkor a Hallstatt-hoz képest robosztusabb arcvonások (pl. kiemelkedőbb arccsontok). Arcsíkjából erősen kiálló orr, magas homlok.

Leírás: Nyugat-szibrid altípus, amely különösen az Ob-folyó völgyében gyakori az ott élő hanti és mansi népcsoportoknál. Néha megtalálható az Altájban és Hakaszföldön. A zord szibériai éghajlat miatt ez a típus sose volt nagy lélekszámú.  

Fizikai jellemzők: Világosbarna bőr; egyenes hullámos, általában barna, de olykor vörös, szőke vagy fekete haj és kevert színű szemek. Alacsony, endomorf. Középhosszú agykoponya, közepesen kiálló és esetenként húsos orr (különösen a nőknél). Egyes egyének arca lapos. Átlagos szőrzet mennyiség, az arccsont és a felső szemhéj redői erősek. Nagyon vékony ajkak.

Leírás: Magreb térségének legrövidebb agykoponyájú típusa, amely morfológiai hasonlóságot mutat az Alpesivel és kisebb mértékben az Armeniddel és a Berberrel. Valószínűleg nem közvetlen rokona az Alpesieknek, de egy hozzájuk hasonló adaptáció eredménye. Az Algéria és Tunézia területén fekvő Atlasz-hegységben gyakori. Dzserba szigetén él egy helyi alváltozata. Ritkábban Líbiában, Egyiptomban és Marokkóban is megtalálató.

Fizikai jellemzők: Világosbarna bőr; egyenes vagy hullámos barna vagy fekete haj; általában sötét, néha kevert színű szemek. Közép magasságú, endomorf. Viszonylag rövid agykoponya, egyenes vagy konvex orr. A többi Alpesi változatnál markánsabb arcvonások, mélyen ülő szemek.

Leírás: Kelet-nordikus változat, mely gyakori a Balti államok partvidéki régióiban. A Kelet-nordikus utólsó fellegvára, elterjedési területe nagyrészén mára kisebbségi típust alkot. Szerepet játszott a Balti és a Tronder kialakulásában. Legtisztábban a nyugat-finneknél és a nyugat-észteknél található meg, de jelen van még a lettek, litvánok, oroszok, lengyelek és a belaruszok között, ugyanakkor Svédországban él a Halsingland alváltozata.

Fizikai jellemzők: Sápadt bőr; egyenes, általában szőke haj; kék vagy szürke szemek. Magas, mezomorf. Középhosszú agykoponya, magasabb és nagyobb koponyája van, mint a Hallstatt nordikusnak. Az arc és a fej kissé szélesebb, általában hosszú, magas és egyenes orr, magas homlok és erőteljes állcsont. Robosztus arcvonások.

Leírás: Ősi közép-európai típus, amely a szlávok előtti (preszláv) népekhez köthető. Gyakori a lengyelek és a nyugat-ukránok között, különösen Volíhniában, Galíciában, Podóliában és Varsótól keletre. Továbbá megtalálható a Balkánon, a cseheknél, szlovákoknál, osztrákoknál, németeknél, oroszoknál, továbbá a finneknél is. A Szudéta, a Duna-völgyi és a világosabb pigmentációjú Visztulai típusok hasonlóak és talán altípusainak tekinthetők.

Fizikai jellemzők: Világos bőr; egyenes vagy hullámos barna, ritkán szőke haj, valamint barna vagy kevert színű szemek. Viszonylag alacsony, endomorftól mezomorfig terjedő testalkat rövid végtagokkal. Középhosszú, néha rövid agykoponya; kis, tojásalakú fej.Gyakran nyomott, konkáv orr. Viszonylag alacsony, széles arc kiemelkedő járomívvel.

 Leírás: Voltaképpen ez az Atlanto-mediterrán ősi változata, melyet a berberekről neveztek el. A régmúltban Nyugat-Ázsiából kivándorolt paleolitikumi (Cromagnoid) típustól ered. Megtalálható a berberek (mint a riffek, kabilok, shilhák) és más észak-afrikai népcsoportok, mint a tuaregek és a Kanári-szigetek őslakói között. Kisebb számban előfordul Európa egyes részein (mint Dél-Ibéria és Perigord) és Törökországban.

Fizikai jellemzők: Világos-vagy középbarna bőr; göndör vagy hullámos barna vagy fekete haj. Viszonylag alacsony, mezomorf vagy endomorf. Hosszú agykoponya. Az arcsíkjából enyhén vagy közepesen kiálló orr gyakran nyomott orrnyereggel. Robosztus és széles arc, erőteljes járomívek. Időnként ferde/pszeudo-mongoloid szemek. Erőteljes és szögletes állkapocs, markáns ívek.

Leírás: Észak-Afrika sztyeppéink jellemző típusa, melyet az Orientalid típuscsoporthoz sorolnak. Bár az arab hódítók révén a 7-11. században fokozódott az Orientalidok afrikai jelenléte, de ezen típus a sokkal korábbi népvánsorládok eredménye, már az ókori líbiai garamantoknál is jelen volt. Ma is gyakori Líbiában, Egyiptomban, Tunéziában és Marokkóban, továbbá időnként Algériaban, esetenként a Szaharában és Andalúziában is megtalálható. Szorosan kapcsolódik a Targidhoz, mely tulajdonképpen ezen típus sivatagi változata.

Fizikai jellemzők: Világosbarna bőr; gyakran hullámos, fekete haj. Viszonylag magas, ektomorf. Hosszú agykoponya, kerek nyakszirt. Hosszú arc, sötét szemek, nagy száj és gyakran konvex orr. 

Leírás: A Líbiai altípusa, mely az egyiptomi Nílus-völgyének népességére jellemző. Kialakulásában feltehetőleg szerepet játszhatott az ősi nyugat-és dél-ázsiai bevándorlók és az őslakos Berber típus közötti keveredések. Legtisztább alakban az egyiptomi koptoknál található meg. Ritkábban, de előfordul az egyiptomi muszlimok, észak-szudániak és líbiaiak között is. A viszonylagos gyakorisága az elmúlt évszázadok során csökkent, mivel Egyiptomban más típusok elterjedtsége növekedett.

Fizikai jellemzők: Világosbarna bőr; hullámos vagy göndör fekete haj. Közép magasságú, ektomorftól mezomorfig terjedő testalkat. Hosszú agykoponya. Nagy szemek és viszonylag széles száj. Egyenes vagy néha konvex orr. Arcjellemzői viszonylag robosztusak, gyakran az Orientalid és a Berber közötti átmenetet mutatja.

Leírás: Egy robosztus típus Iránból és Kis-Ázsiából, mely gyakorlatilag az Atlanto-mediterrán keleti megfelelője. Ősibb típus, mint a tőle gracilisebb Iráni vagy Pontuszi típusok, valamint Cromagnoid jellegei vannak. Nyugaton (Dél-Törökország) keveredik a Berberrel. Fontos elem a Kelet-Törökországtól Iránig tartó területen. Különösen a kurdok és észak-perzsák között tipikus, ugyanakkor néha megtalálható Levantéban, a Kaukázusban és a Balkánon is.

Fizikai jellemzők: Világos vagy világosbarna bőr; egyenes vagy hullámos világosbarnától a feketéig terjedő haj. Viszonylag magas, ektomorf vagy mezomorf. Hosszú-vagy középhosszú agykoponya és egyenes orr. A Pontuszinál és az Iráninál szélesebb arc és orr, valamint szögletes áll. Egyes egyének erős Cromagnoid vonásokkal bírnak.