Leírás: Alacsony koponyájú, piknikus és némiképp redukált Mediterrán-Cromagnoid átmeneti típus. Némi Alpesi hatás is érte, de még ígyis sok Cromagnoid jellemzője megmaradt. Olyan típusokkal áll rokonságban, mint északon a Paleo-atlanti és délen a Berber.

Testfelépítés: Alacsony vagy közép magasságú; endomorftól mezomorfig terjedő testalkat.

Elterjedés: Magterülete az Ibériai-félsziget déli része, Dél-Olaszország (különösen Szardínia) és Észak-Afrika. Napjainkban megtalálhatjuk Észak-és Dél-Amerikában is, habár sokkal ritkább, mint a Gracilis mediterrán és más környező típusok.

Leírás: Az Alpesi és Mediterrán típusok keveredése. Barna vagy fekete haj, mogyoróbarna vagy keverten barna szemek. Egyenes vagy konkáv orr.

Testfelépítés: Alacsony vagy közép magasságú; ektomorftól endomorfig terjedő testalkat

Elterjedés: Az Alpesi-mediterrán legfőképp Dél-Európában jellemző, különösen Dél-Franciaországban, Észak-Spanyolországban, Portugáliában és Olaszországban. Néha megtalálható még Nagy-Britannia, Németország és Ausztria területén is.

Leírás: A Dinári és a Mediterrán keveredése. Elegyedik benne a Dinári hatás a különböző nyugati és keleti Mediterrán típusok jellemzőivel. A Dinaro-mediterrán magterülete Olaszországban, Albániában és Görögországban található.

Testfelépítés: Közép magasságú; ektomorf.

Elterjedés: A Dinaro-mediterrán domináns elem Olaszországban és a környező mediterrán területeken, különösen Görögországban. Napjainkban előfordul még Észak-és Dél-Amerikában és a világ más részein is. Elterjedési terültén belül gyakori típus.

Leírás: Egy sötét pigmentációjú Cro-Magnoni forma, mely Nyugat-Európában őshonos. Rokona a Dalo-fáli, Brnói és Berid típusoknak. Hasonló a paleolitikumban élt Cro-Magnoni emberhez. Norvégiában megtalálható a Tydal változata. Robosztus test, rövid lábak, hosszú karok és hosszú agykoponya jellemzi.

Testfelépítés: Magas; mezomorf testalkat.

Előfordulás: Évezredekig kisebb, elszigetelt csoportokban élt a mai Norvégia, Wales, Írország és Skócia területén, amíg meg nem érkeztek a kelták. Napjainkban csak szétszórva található meg Nyugat-Európában. Sehol sem fordul elő jelentősebb koncentrációban. A Paleo-atlanti jelen van még Németországban és Franciaországban is.

Leírás: Az Észak-atlanti és az Atlanto-mediterrán közötti típus. Morfológiailag hasonló a Nordikushoz, de tőle eltérően jellemzően sötét pimentációjú. Hosszú-vagy középhosszú agykoponya és hosszú arc jellemzi. Megtalálható szerte Nyugat-Európában, különösen Franciaország partvidékein. Gyakran keveredik a Nyugat-alpesivel, a Dinárival, a Baszkkal és más arrafelé honos típussal. A franciák gyakori típusa.

Testfelépítés: Közép magasságú; ektomorf.

Elterjedés: Az Atlanti típus fontos eleme az Atlanti-óceán európai térségének, gyakori Franciaországban, Nyugat-Németországban és más nyugat-európai országokban. Napjainkban előfordul még Észak-Amerikában és Ausztráliában is. Gyakori típus és népessége stabil.

Leírás: Egy hosszú agykoponyájú Mediterrán altípus, mely a Földközi-tenger térségének keleti részén honos, mint Dél-Olaszország, Görögország, Dél-Törökország és Jordánia területén. Keleten az Iráni, nyugaton pedig a Gracilis mediterrán cseréli fel. Az olaszoknál és a görögöknél gyakoriak a más európai típusokkal (Dinaro-mediterrán, Nyugat-alpesi, Gracilis mediterrán, Pontuszi) való kevert formái, ami miatt megkülönböztethetők a Közel-keleten élő Kelet-mediterránoktól, akik más típusok keveredését mutatják. Ugyanakkor a tiszta közel-keleti változatot lehet európai őslakosnak is nézni.

Testfelépítés: Közép magasságú; ektomorf.

Előfordulás: Megtalálható a Földözi-tenger keleti térségének számos részén. Népessége stabil és lassan növekszik. Napjainkban elterjedése kiterjed a világ más részeire is, mint pl. Észak-Amerikában.

Leírás: Többnyire unredukált Cro-Magnoni forma, mely Északnyugat-Európa őslakosságára jellemző, különösen Írországban. Általában világos bőr; sötétbarnától szőkéig terjedő haj, ugyanakkor a vörös haj is gyakori. Közeli rokona a Dalo-fálinak. A jellegzetes "ír" arcjellemzők, amik a Brnóit jellemzik, némileg emlékeztetnek a skandináv Cro-Magnonidokra.

Testfelépítés: Magas; mezomorf.

Elterjedés: Hagyományosan Északnyugat-Európában található meg. Napjainkban magterülete Írország. Kisebb mértékben Észak-Amerikában és a világ más részein is előfordul. Mai elterjedése viszonylag lokális, de a történelmi időkben valószínűleg nagyobb területen élhetett.

Leírás: Egy Nordikus altípus Alpesivel keverve, Közép-Európában jellemző. Változatos és kevésé stabilizált, mint a többi környező típus. Összességében, a Szubnordikus antropometrikai és mofológiai értelemben kisebb-nagyobb mértékben a Nordikus és az Alpesi között van.

Testfelépítés: Közép magasságú vagy magas; ektomorftól endomorfig terjed.

Elterjedés: Magterülete Franciaország, Nyugat-Németország, Svájc és Ausztria területére terjed ki. Megtalálható Közép-Európa számos részén. Napjainkban még Észak-Amerikában és a világ más részein is előfordul. Népessége viszonylag stabil.

Leírás: Egy nagyrészt unredukált, kismértékben Kelet-európai hatásnak kitett Cro-Magnoni forma. Általában rövid agykoponyájú és robosztus. Viseli egyszerre a Dalo-fáli és a Balti jellemzőit. A Nyugat-balti egyike a Kelet-Európában élt ősi Cro-Magnoni népesség túlélőinek.

Testfelépítés: Közép magasságú; mezomorftól endomorfig terjed.

Elterjedés: Lengyelországban, a Baltikumban és Belaruszban gyakori. Kelet-Európa számos részén jelentős elem, habár csak ritkán alkot egy adott népességen belül domináns típust. Napjainkban megtalálható még Észak-Amerikában, Szibériában és a világ más részein is.

Leírás: Nevét a korai kelta népekről kapta. A rómaiak előtt a Brit-szigeten megtelepedő vaskori népességtől származtatható. Alacsony koponyaboltozat, hosszú orr, középhosszú agykoponya és ferde homlok jellemzi; a Nordikus és a Dinári típusok jellemzőit ötvözi. Gyakori a vörös haj. A Brit-szigeteken a leggyakoribb, ahol a helyi népesség meghatározó típusa. Továbbá jelentős még Flandriában, Délnyugat-Németországban és az Alpokban is.

Testfelépítés: Közép magasságú vagy magas; ektomorftól mezomorfig terjed.

Elterjedés: Hagyományosan a Brit-szigetek és a Benelux államok területén található meg. Svájcban is előfordul. Napjainkban még Észak-Amerikában és Ausztráliában is előfordul.