Leírás: Egy hosszú agykoponyájú Mediterrán altípus, mely a Földközi-tenger térségének keleti részén honos, mint Dél-Olaszország, Görögország, Dél-Törökország és Jordánia területén. Keleten az Iráni, nyugaton pedig a Gracilis mediterrán cseréli fel. Az olaszoknál és a görögöknél gyakoriak a más európai típusokkal (Dinaro-mediterrán, Nyugat-alpesi, Gracilis mediterrán, Pontuszi) való kevert formái, ami miatt megkülönböztethetők a Közel-keleten élő Kelet-mediterránoktól, akik más típusok keveredését mutatják. Ugyanakkor a tiszta közel-keleti változatot lehet európai őslakosnak is nézni.

Testfelépítés: Közép magasságú; ektomorf.

Előfordulás: Megtalálható a Földözi-tenger keleti térségének számos részén. Népessége stabil és lassan növekszik. Napjainkban elterjedése kiterjed a világ más részeire is, mint pl. Észak-Amerikában.

Leírás: Többnyire unredukált Cro-Magnoni forma, mely Északnyugat-Európa őslakosságára jellemző, különösen Írországban. Általában világos bőr; sötétbarnától szőkéig terjedő haj, ugyanakkor a vörös haj is gyakori. Közeli rokona a Dalo-fálinak. A jellegzetes "ír" arcjellemzők, amik a Brnóit jellemzik, némileg emlékeztetnek a skandináv Cro-Magnonidokra.

Testfelépítés: Magas; mezomorf.

Elterjedés: Hagyományosan Északnyugat-Európában található meg. Napjainkban magterülete Írország. Kisebb mértékben Észak-Amerikában és a világ más részein is előfordul. Mai elterjedése viszonylag lokális, de a történelmi időkben valószínűleg nagyobb területen élhetett.

Leírás: Egy Nordikus altípus Alpesivel keverve, Közép-Európában jellemző. Változatos és kevésé stabilizált, mint a többi környező típus. Összességében, a Szubnordikus antropometrikai és mofológiai értelemben kisebb-nagyobb mértékben a Nordikus és az Alpesi között van.

Testfelépítés: Közép magasságú vagy magas; ektomorftól endomorfig terjed.

Elterjedés: Magterülete Franciaország, Nyugat-Németország, Svájc és Ausztria területére terjed ki. Megtalálható Közép-Európa számos részén. Napjainkban még Észak-Amerikában és a világ más részein is előfordul. Népessége viszonylag stabil.

Leírás: Egy nagyrészt unredukált, kismértékben Kelet-európai hatásnak kitett Cro-Magnoni forma. Általában rövid agykoponyájú és robosztus. Viseli egyszerre a Dalo-fáli és a Balti jellemzőit. A Nyugat-balti egyike a Kelet-Európában élt ősi Cro-Magnoni népesség túlélőinek.

Testfelépítés: Közép magasságú; mezomorftól endomorfig terjed.

Elterjedés: Lengyelországban, a Baltikumban és Belaruszban gyakori. Kelet-Európa számos részén jelentős elem, habár csak ritkán alkot egy adott népességen belül domináns típust. Napjainkban megtalálható még Észak-Amerikában, Szibériában és a világ más részein is.

Leírás: Nevét a korai kelta népekről kapta. A rómaiak előtt a Brit-szigeten megtelepedő vaskori népességtől származtatható. Alacsony koponyaboltozat, hosszú orr, középhosszú agykoponya és ferde homlok jellemzi; a Nordikus és a Dinári típusok jellemzőit ötvözi. Gyakori a vörös haj. A Brit-szigeteken a leggyakoribb, ahol a helyi népesség meghatározó típusa. Továbbá jelentős még Flandriában, Délnyugat-Németországban és az Alpokban is.

Testfelépítés: Közép magasságú vagy magas; ektomorftól mezomorfig terjed.

Elterjedés: Hagyományosan a Brit-szigetek és a Benelux államok területén található meg. Svájcban is előfordul. Napjainkban még Észak-Amerikában és Ausztráliában is előfordul.

Leírás: A Kelet-Európában és Törökországban megtalálható nyugati Turáni változatok gyűjtőfogalma. Ez a típus nem túl gyakori, de jelentős. A Magyarországon megtalálható változata az Alföldi típus. Valószínűleg az ősmagyar, hun és tatár migrációk hozhaták be Európába és Törökországba. A nagyobb mértékű európai keveredés különbözteti meg a többi Turáni altípustól.

Testfelépítés: Közép magasságú, ektomorftól endomorfig terjed.

Elterjedés: Jelentős elem Törökországban, Magyarországon, a Balkánon és Dél-Ukrajnában. Európában viszonylag ritka, jelentős arányban csupán Anatólia egyes részein található meg.

Leírás: Egy Indid altípus Pakisztánból és Északnyugat-Indiából, melyet gyakran az északról érkezett indoárja népvándorláshoz kötnek. Pandzsábban gyakori, ahol a szikhek és pandzsábiak, valamint doabok felső/harcos kasztjának jellemző típusa. Megtalálhatjuk még a rádzsputok és a pátharnok között, valamint Kasmírban és a Hindukusban is. Dél-Indiáig terjed, ahol megtalálható a hozzá hasonló Toda típus is. Északon keveredik az Indo-nordikussal.

Fizikai jellemzők: Világosbarna vagy középbarna bőr; egyenes vagy hullámos barna vagy fekete haj. Magas, ektomorf testalkat. Hosszú agykoponya, viszonylag nagy fej. Hosszú és gyakran konvex orr. Magas és keskeny arc, a többi Indidhez képest vastag ajkak és erősebb arc-és testszőrzet. Gyenge állcsont.

Leírás: A leginkább Europid jegyeket mutató Pamíri változat. Leggyakrabban a Kelet-Tádzsikisztán és Észak-Afganisztán területén fekvő Pamír-hegységben élő pamíri népnél a leggyakoribb, különösen Rushan, Shugan és Vakhan környékén. Közelebb áll az Armenoidhoz, mint más Turániak. Az egykoron Nyugat-és Közép-Ázsiában élt Armenoid-szerű csoport reliktumát képezi.

Fizikai jellemzők: Világosbarna bőr; egyenes vagy hullámos barna haj és kevert színű szemek. Közép magasságú vagy viszonylag magas; ektomorf. Rövid agykoponya. Kiemelkedő, néha konvex orr. Viszonylag erős testszőrzet; vastag szemöldökök, melyek néha egybe nőnek; a szemek sose ferdevágásúak. Az Armenoidhoz képest kevésbé szőrös, alacsonyabb orrgyökerű és kevésbé konvex orrú.

Leírás: A Kaukázus regionális típusa. Valószínűleg egy Alpinizált Dinári-Armenoid keveredés, mely a hegyvidéki élethez adaptálódott. A Mtebid a grúzok jellemző típusa, ugyanakkor gyakori még a csecsenek, ingusok és oszétok között is.

Fizikai jellemzők: Világosbarna bőr; egyenes vagy hullámos, általában barna haj. Közép magasságú, endomorftól mezomorfig terjedő testalkat. Rövid agykoponya. Széles arc, egyenes vagy görbe orr. Továbbá, a Mtebid orrindexe az egyik legalacsonyabb a régióban megtalálható típusok között. Közepes vagy erős testszőrzet, nem túl telt ajkak. Gyakran hasonló az Alpesihez, de arcjellemzői általában finomabbak, valamint a koponya hosszabb és alacsonyabb.

Leírás: Ősi Kelet-nordikus változat, az Észt nordikus keleti megfeleljője. A korai Mediterránokkal együtt a történelem előtti időkben az Eurázsiai-sztyeppén élt proto-indoeurópai népességben domináns típus volt. Napjainkra felhígult. Szórványosan ma is megtalálható az oroszok, baltik, rodopeiek, kurdok, gilániak, alaviták, szamaritánusok, drúzok, időnként a perzsák, a kalasok és a pamíriak, valamit az ujgurok között is.

Fizikai jellemzők: Sápadt vagy világos bőr; egyenes vagy hullámos, általában szőke haj, de időnként vöröses is lehet; kék, zöld vagy szürke szemek. Magas, ektomorftól mezomorfig terjedő testalkat. Hosszú agykoponya. Hosszú arc, kiálló és hosszú orr, mely lehet néha görbe. Viszonylag robosztus arcvonások, mély alsó állkapocs és markáns áll.